Vajon, mit tehet az ember a hosszú, különböző összetételű csapadékokkal telített téli estéken? Megnéz egypár klassz vígjátékot, előszedi a polc mélyén békésen alvó poros
könyvet, vagy megiszik egy pár jóféle sört és csak bámul ki az ablakon. Én a mai napon a könyvet és a sört választottam. Lekaptam a polcról az újonnan szerzett e-könyv
olvasómat, amit már roskadásig feltöltöttem mindenféle olvasnivalóval. A mai választás Jack London könyve volt, a Kóbor csillag. Egy oktalanul halálraítélt fogoly emlékezéseiről,
és a fojtogató magányban felbukkanó gondolatairól szól a történet. Egyik kézben a praktikus e-olvasóval, a másikban pedig egy üveg Postel Tripel sörrel tértem meg a szoba egyik kényelmes zúgába.
A sör zavarosabb, mint egy szüretlen búzasör. A kissé barnás folyadékban úszkáló apró darabkák úgy tűnnek, mint amikor aloe vera úszkál egy üdítőitalban. Ennek eredetére nem
sikerült rájönnöm. A kitöltésnél gyorsan képződik a hab, az illata túlnyomóan citrusos és fűszeres, az első korttyal azonban egy meghökkentően erőteljes, szájbamarkoló, kissé
keserű íz jelenkezik a toroknál, ami előresiet a száj többi részébe is. Az ital pezsgően szénsavas hatású, a kesernyésen alkoholos íz a korty lenyelése után sem szűnik meg. Ott marad a szájban, miközben csak csámcsogni lehet, hogy elrakjuk valamerre ezt a szokatlanul fanyar ízt.
El sem tudom képzelni, hogy a belga Mol nevű parányi faluban fekvő Postel apátság sötét falai között, milyen titokzatos összetevőket rejtettek még el az amúgy is magas alkoholtartalmú sörbe. Számomra túl erősnek, intenzívnek hatott, fogyasztását kiadós húsételek után javaslom. Biztos, hogy helyre fogja tenni a megtépázott gyomrot.
Név: Postel Tripel
Típus: Tripel
Alkoholtartalom: 8,5%
Származási ország: Belgium
